A gondolataimtól vagyok én, Én
Teljesen mindegy, hogy az ember ágya a szoba melyik részén helyezkedik el - feltéve ha nem vízéren fekszik. A mindegysége csak azért fontos, mert gondold végig mi van akkor, ha végre az a nap van, amikor a sokadiknapos meló után végre van egy szabadnapod. Már tegnap elhatároztad, hogy ez az a nap lesz, amikor a gyerekeket a párod viszi ovi-isibe, nem főzöl, mert tegnap direkt megtetted, és egész egyszerűen nem ez a nap lesz, amikor takarítani fogsz... A lustaság kellemes várakozásával lefekszel este, tudva, hogy csak ma bizony délig fogsz aludni - ámde mint tudjuk kevés az a törvényszerűség amely nem fizikai - és a vizes pontosan ezen a napon, csak ma, csak neked, korán kel...és csenget. Nem egyszerűen csenget, de duplán, határozottan, "ajtó nem nyitást" nem tűrő módon... Kell-e akkor arra megoldást találni, hogy az ágy hol legyen? Nem teljesen mindegy, hogy melyik lábaddal kelsz akkor, amikor nem te irányítod a napod lényegében, hanem egy egészen kívülálló valaki? Mégcsak nem is a közvetlen környezeted - akiknek talán megbocsátanád a figyelmetlenségüket. Mondja valaki nyugodtan, hogy a kávé majd megteszi a hatását, és a szokásos ceremóniával egybekötve majd lehiggaszt. Igen, van benne ráció, de lássuk be az már nem ugyanaz. Nem úgy és akkor teheted meg ezt, amikor és ahogy Te akartad. Tény, hogy az élet apró bosszankodásai azok, amelyek majd mesélhetők a délután hazaérkezőknek. Ámbár ezen felbosszantod magad akkor is, amikor a csengetés megtörténik, majd a kávéd ivása közben, hiszen álmosságod miatt végigcsurgatod azt kedvenc pizsamádon, ráadásul amikor hazaér a familia és megkérdezik milyen volt a napod, ha elmeséled, újra átéled. Van megoldás rá? Persze, hogy van. Kikötheted adott időre a csengőt...és egészen biztosan abban az időszakban jön a postás, aki a lakcímre kért bármilyen pénzösszeget mindenáron át akarná adni neked. Így lényegében benne vagy a mókuskerékben és csak szaladsz...sebaj. Élhető az élet, és ez is csak egy lehetőség. Hiszen mi minden történhet még ezen túl, merthogy mobilkorszakban élünk, és tekintve hogy a gyerek köhög, készenállsz arra, hogy az oviból hívni fognak, hogy menj érte mert belázasodott. Ámbár az más...arra valahol számítasz, nem váratlan, nem tervszerűtlen, s pontosan ezáltal megbocsájtható és a gyerek fontos.
Szóval milyen is lehet az a nap, amikor a gondolataim miatt már reggel negatívan indul? Nincs közhelyes hétfő, nincs véget nem érő péntek, és mégis rossz... Valamiért, amit nem tudok én irányítani, és az élet mosolyogva konstatálja, hogy igen, megint a csapdámba estél drága bonboni, de talán elfogadod, mert más lehetőséged egész egyszerűen nincs. :)
